Halmai Tamás kritikája: a Terasz.hu online kulturális magazin oldalon
Kemsei István kritikája a Kortárs 2010/5. számában
Szabó Béla István publicisztikája a Gondola portálon
[Gyurácz Ferenc: Személyes ügyeim]
(Elhangzott a Magyar Katolikus Rádióban, 2009 júliusában)
“Az e kötetbe foglalt tizenegy tanulmányt és esszét 1980 és 2007 között írtam, s keletkezésük időrendjében állnak itt egymás után. Többségük kérésre vagy megrendelésre született, de személyes ügyem mindegyik, máskülönben létre sem jöttek volna: kiesett volna kezemből a toll, felmondta volna a szolgálatot a billentyűzet. Könyvkiadóként sem tudtam még kibocsátani semmit, ami egyáltalán nem fogott meg. Ha hirtelen madárrá változnék, nyilván lezuhannék az égből az első felszállás során, mert hidegen hagy a repülés” – írja új, Személyes ügyeim című kötetének beköszöntőjében a szerző, Gyurácz Ferenc, a Vasi Szemle című honismereti lap főszerkesztője, s az e kötetet is jegyző Magyar Nyugat Kiadó vezetője. Rokonszenves, megszólító erejű beköszöntő. És talán meglepő is, hiszen a tudományos életre ma inkább az a jellemző, ha az irodalmár, eszmetörténész elrejti személyes kötődését. Gyurácz Ferenc azonban okkal vállalja elkötelezettségét, hiszen, ahogy írja: “Ennek a könyvnek minden írása a közösségi emberről szól. A szellem és a közélet földközeli embereiről, jellemükről, cselekedeteikről, gondolataikról, az őket mozgató eszmevilágról.”
Bővebben: Pécsi Györgyi felolvasása a Magyar Katolikus Rádióban
(Gyurácz Ferenc: Személyes ügyeim)
„Fő érdeklődési »területem«: magam, környezetem, lakóhelyeim, lakóvármegyéim (Vas és Sopron), a tágabb régió, az ország (az egész és a csonka), a magyar nemzet, Európa valamint az emberiség múltja, jelene és jövője, továbbá az, ami (aki) mindezeken innen és túl van” – írta bemutatkozásként az 1993-ban megjelent Egy „populista” följegyzései című kötetének hátoldalára Gyurácz Ferenc. Az 1993-as kötetet sok tekintetben idézi az új kötet, a Személyes ügyeim, amelyben a fentebb „vázolt” érdeklődési terület csak látszólag szűkül: a közösségi emberről szólnak az írások a bevezető szerint – amint a közösségi ember szólalt meg az 1993-as kötetben is, a közösség értelmén, tartalmán és az érte való cselekvés lehetőségeinek vizsgálatán keresztül.
Tanulmányok és esszék a Gyurácz-műhelyből
Megjelent az Érden kiadott Duna-part című folyóirat 2010. évi 2. számában
A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára sorozat 10. köteteként látott napvilágot Gyurácz Ferenc – Személyes ügyeim című – ötödik könyve. A büki származású irodalomtörténész (jelenleg a Vasi Szemle főszerkesztője, a Magyar Nyugat Könyvkiadó vezetője) 1980 és 2007 között keletkezett tanulmányait és esszéit rendezte új, tetszetős kivitelű kötetébe. Rokonszenves – ugyanis napjaink atomizálódó társadalmát nem a széthúzás, hanem éppen ellenkezőleg az összetartás mentheti meg – a bevezetőjében kinyilvánított óhaj: „Szeretném, noha a remény is inog, ha ma, népünk és kultúránk egyre szakadékosabb válsághelyzetében újra hatni kezdene a közösségben gondolkodás és a közösségért cselekvés felnőtt példája. Nélküle ugyanis űrbe leng vagy aláhull az ingó remény is, s a személyválogatás nélkül vele hanyatló magyarokat nem menti meg, hogy mindenben eleget tettek az elvárásoknak, és csupán »alanyban-állítmányban« merészeltek gondolkozni.”
Bővebben: Zsirai László: Az irodalomtörténész személyes ügyei
Megjelent a Vár Ucca Műhely című veszprémi folyóirat 2009. évi 2. számában
A művészet igazságait a folytonos kiegészítések (hozzáadások és cáfolatok) kondicionálják; alig találhatni olyan művet, amelyből ne lenne kiolvasható a művészet megindító hűségnyilatkozata a sokféleség iránt. Mindennek alig van köze ahhoz, hogy akadnak művészek, méghozzá szép számban, akik egyazon gondolat kertészei egész életükön át. (Más alkotók számára viszont a százféle vetemény a minden; a mellérendelés.)
A véleménykísérlet, vagyis az esszé művésze is ugyanezen utak közül választ. Hasonlóképp egy centrális gondolat kifejtésére tör, vagy tanúságtételek sokaságán ügyködik, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy példának okáért egy poéta akár a szív igazságaiból is megépítheti a maga várát, addig az esszéírót műfaja több-kevesebb gondolkodásra és valamelyes tárgyszerűségre kötelezi.
Majd harminc év terméséből állította össze kötetét a szerző. A megszületésük kronológiai rendjében szereplő írások közül az első [a] Németh László gondolkodásában fellelhető utópisztikus elemeket tárgyalja. A további írások zömének főszereplője Szombathely és Vas megye művelődéstörténetének egy-egy jeles figurája. A dualizmus és a századforduló korából Kárpáti Kelemen premontrei szerzetessel, a város gimnáziumának tanárával, Szombathely első várostörténetének társszerzőjével; valamint a vend származású Pável Ágostonnal, a Vasi Szemle első főszerkesztőjével, „a magyar és közép-európai művelődéstörténet polihisztorával” ismerkedhetünk meg. A hozzánk közelebbi századvég alakja Pete György, aki 1977 és 1987 között [valójában 1999-ig, Gy. F.] volt az Életünk c. irodalmi folyóirat főszerkesztője. Szintén a régióhoz [sic!] a közös származás köti össze Halász Imrét, a Nyugat főmunkatársát, Egán Edét, a kárpátaljai akció szervezőjét és Nagy Gáspár költőt. Az írások tematikus kapcsolatát azonban nem csak a lokalitás biztosítja, főszereplőik közösségi emberek, akiket a „közösségben gondolkodás és közösségért cselekvés felnőtt példáiként” mutat fel a szerző. Ebben a szellemiségben csatlakoznak a sorhoz a Somogyi Győzőt méltató, valamint a népi gondolat és Veres Péter időszerűségét taglaló esszék is. A szerző nyugat-magyarországi szellemi arcképcsarnokát fekete-fehér portrék illusztrálják, és névmutató egészíti ki; beszerzése az irodalom- és helytörténeti gyűjteményekbe javasolt.
Kiadványaink
Könyvkiadónk 2022-ben a Magyar Kultúráért Alapítvány, Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt. támogatásával működött.